A költő és az idő

 
A költőn nem fog az idő,
hogyha akar, a múltba visszalép,
emlékek közt botladozva
nem rémíti meg semmi szakadék.
 
Kipárnázták rég a rímek,
felbuzgó sebeit strófák óvják,
ha gyötrelembe zuhanna,
csak írna róla egy újabb ódát.
 
A költők nem öregszenek,
hiszen vers csorog az ereikben.
Írnak, s vérátömlesztésként
újjászületnek hetedíziglen.

A magyar vers ünnepe

Mikor ünnepel a magyar vers,
a szavak becsülete megnő,
és úgy borul fölénk a szépség,
mint könnyű, nyári bárányfelhő.
 
És Kosztolányi tíz legszebbjét
követi sok száz gyönyörű szó,
költők gyötrelme és öröme,
hit, háború, hála, harangszó.
 
Mikor a magyar vers ünnepel,
mind egybegyűlnek a csillagok,
s felfénylő nagyok égboltjára
ezernyi kortárs visszaragyog.