Álmodj velem, hogy
lássalak,
mert engem elkerül az álom,
ringass el angyal-karodban
összes féléber éjszakámon.
Altasd el csapongó
elmém,
űzd el a valóság árnyait,
a rám törő reszketésben
melegítsenek át szárnyaid.
Aztán egy éjjel talán
én
is veled álmodhatok végre,
lehet, hogy éppen itt lennél,
s kettőnk álma egymásba érne.
S folytatódna, mint
azelőtt,
nem lenne, csak egyszerű élet:
éjjel-nappal csak álmodnánk,
te szeretnél, s én szeretnélek.
mert engem elkerül az álom,
ringass el angyal-karodban
összes féléber éjszakámon.
űzd el a valóság árnyait,
a rám törő reszketésben
melegítsenek át szárnyaid.
is veled álmodhatok végre,
lehet, hogy éppen itt lennél,
s kettőnk álma egymásba érne.
nem lenne, csak egyszerű élet:
éjjel-nappal csak álmodnánk,
te szeretnél, s én szeretnélek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése