Profán karácsonyi imádság, 2020.

Miatyánk, ki légy bár a mennyekben,
a kétkedők szívében, vagy a remény
fénylő, távoli ablakaiban,
add meg nekünk a megnyugvást,
kik egyként szenvedjük meg a hiányt.
 
Add, hogy körénk gyűljenek,
kiket már rég emlékek zárványába
rejtettél, s csak felhők ködén át
láthatjuk fel-felderengő mosolyuk.
És add meg, hogy hús-vér szeretteink,
kiket a félelem és szorongás angyalai
vesznek körbe, lássanak túl
a féltés gigantikus másfél méterén,
és úgy szeressék egymást, hogy falakon,
utcákon, városokon át is eljusson
az érzés: gondolok Rád.
 
És bocsásd meg egész évi haragjainkat,
a felhorgadó acsarkodásokat,
a buta és hiábavaló sértettségeket,
a kimondott és ki nem mondott szavakat,
a félreértések okozta bánatot,
s add, hogy az ünnep elmossa bennünk
e félresikerült év minden fájó
és bosszantó keservét -
s talán mi is megbocsátunk majd
önmagunknak.
 
Miatyánk, légy bárhol is,
áldd meg elfuserált karácsonyunkat,
s elmaradt, rég vágyott öleléseinket
angyalaink gondjára bízva
tartsd össze ezt a zavarodott,
szertehulló világot.