Sokadik
éve nem viszek virágot,
mert
nincs hová és mert nincs kinek.
Nem hozták
vissza őt a miatyánkok.
Szeretik
ott fent az égiek.
Az
esthajnalcsillag köt neki csokrot,
s helyettem
a Hold öleli át.
Vigasztalódik
az anyátlan kifosztott:
gazdagabb
vele az odaát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése