Én kicsi Földem labda a fűben,
nyárfaszösz-csillagokat sodor a szél.
Háztetőmön kel és fekszik a Nap,
a Tejútrendszer a kertkapumig ér.
Egyszerre lett szűk és tágas a tér,
vesztegzárkám ajtaján ki-be járok.
Házam a város, kertem a világ.
Lelkem akár a Mariana-árok.
Tizenegy kilométer mélységből,
szabadtüdősen úsznak fel a versek.
Monitoromon átcsap egy hullám,
s négy fal között is messzire tekergek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése