Örök csendbe zárt anyák

Az örök csendbe hullott anyák
könnye bús eső az ablakon,
s az imbolygó, gyönge gyertyaláng
csak a bánatra jó alkalom.

Mert a konok hiányt nem lehet
csokorba kötni, mint a rózsát,
a ködbe veszett Édeseket
bebalzsamozta már a jóság.

Az örök csendbe zárt anyákat
virágok özöne se kelti fel,
a májusi első vasárnap
árvák mellkasára tenyerel,

s megfojtja odabent a sírást,
hiszen úgyis minden hiába,
és egyszer muszáj, hogy megbocsásd,
hogy elment, s ki se csöng a száma.