Olyan az ősz, mint egy pohár rozé:
elsőre éteri és fáradtrózsaszín,
aztán ahogy megy november felé,
lassan imbolyogni kezd gyönge lábain,
és elnehezül, akár a mámor,
mi sokáig kacag, míg végül elázik,
s belealszik apránként a télbe,
hogy bódulatban tartson minket tavaszig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése