In Memoriam F. Á.

Háromsorokat

hagytál árván. Mivé

lesznek nélküled?

*

Három sorban nem

lehet búcsúzni. Neked

sem sikerült. Kár.

Érted…

Ars poetica

A költő szava porcelán

a valóság vitrinében,

golyóálló üveg mögött

vigyázott törékeny éden.

Rejtőző fiók-fióka,

vagy világba kiáltott dal,

a költő szava súgva is

birokra kel a világgal. 

Naptárlapok - Március

Micsoda ragyogás, micsoda fény,

piercing a Nap az égbolt köldökén.

Arany szemét a földre kacsintva

lányságát a márciusnak adja.

Anyaság

Kikandikál a talpad, te gyermek!

Hogy meg ne fázz, jól betakarlak.

Fertály óra csak, míg reánk virrad,

a holnap addig még szendereg.

Tengerek ringassanak álmodban,

a tudattalan majd elrepít,

mászd meg az Altáj Arany-hegyeit –

én veled utazom, kisfiam.

Forró sivatagokon kelünk át,

és bejárunk apró falvakat.

Képzeletünk ravasz ördöglakat,

s lám, vitorlások az éjszakák.

Napjaink vásznát feszíti a szél,

homlokunk mögött a Nap ragyog.

Én szakadatlanul veled vagyok,

s maradok úgy is, ha küldenél.

Letargikus metaforák

Szomorú szívószál vagyok

egy víg koktélospohárban,

bánatom dús szőnyegében

egyre elbotlik a lábam.

Vagyok jéggel vert gabona

magjába dermedt reménnyel,

álmatlan éj, híg vacsora,

erdő, ami lábon ég el.

Kedvem epe mézbe mártva,

a testem csak tok, dísztelen.

Silány, olcsó metafora,

mi bukdácsol a rímeken.

Naptárlapok - Február

Harsány rianás a tág láthatár,

a februári Nap feltépi az eget,

s a fényen túlról kihallatszik már

a csengve-bongva közeledő kikelet.