Zivatar

Pokoli forrósággal tűz a nap,
a bőröm szinte lángra kap.

Mint egy nyári képen pontban délben,
hullámzanak a tűzfalak.

Felhőcunami zuhan a földre,

forog a táj körbe-körbe.

Mint tárt szárnyú madár ha vízre száll,

égmoraj simul a csöndre.

És már szakad is a szélesvászon,

ömlik, zuhog téren, házon.

Boldog vagyok, míg a filmem forog,

a moziban bőrig ázom.