A novemberhez

November, te bús tél katonája,
csak nehezíted gyöngécske szívem.
Mit tegyek örök tavaszba zárva?
Magamat lassacskán elveszítem.

Hideg pokolból jössz évről évre,
te nyájas, ártatlan képű ördög!
Betáncolsz a Holtak ünnepébe,
nyomodban az avar is nyöszörög.

Ködöt lehelsz, hogy meg ne lássalak,
de hallom kaján nevetésedet.
Egyszer elérlek, te zord árnyalak,
egyszer még térdre kényszerítelek!