Spleen

Sivatag lelkemben a számum kavarog,
jégtörő akadt el egy szív-rianásban.
Kifosztott, elfeledett tengerpart vagyok,
két szakadt vitorlavászon csak a szárnyam.

Jövőm elkergetett, bánatos ölebként,
némán lefetyel az emlékek sarából.
Nincs holnapom, és a tegnap meg se történt,
zuhog rám a föld, a sors meg csak lapátol.