Harsány csönd

Valahol egy ér elindul, szalad,
kis patak, de máris mily kevély.
Tűnődve áll meg partjain a vad;
valódi énjét rejti még a mély.

Mandula szemű őzsuta szökell,
szűkül a tér, a víz uralni vágy.
Folyó már, a mindennel birokra kel,
s vészjóslón hallgat a hűs mederágy.

Árad a víz, a világot nyeli,
felfalja a vén, pökhendi Földet.
Még lehet, még meg lehet menteni.
A vizek alján harsányak a csöndek.