Időnként zördülünk, mint vitrinben
őrzött, régi poharak, mikor a
közeli töltésen elzakatol
a menetrend szerinti gyorsvonat.
Csorbult álmainkat kifényezve
törékeny életünkben vigyázunk
a rendre, míg kristályaink féltőn
és cinkosan összekacsintanak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése