Oly sötét ez a téli éj,
mintha titkokat rejtene.
Riasztó ez a semmi-fény -
felhőkbe bújt az ég szeme.
Az álmok is messze futnak,
menekül a szép gondolat.
Hideg kéz markolta szívem
csupán lüktető árnyalak.
Keserűség virraszt bennem,
oly’ hiába altatom…
Rám borult e konok éjjel,
s most itt zokog a vállamon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése