Belőlünk ébred a tavasz.
Nézd, a tegnap jegét szelíd
hullámmá csókolta a Nap,
s szívünkről is leolvadtak
egymásra dermedt napjaink.
Így van ez, belénk mart a tél.
Sajgó sebeinkről csupán
megtört tekintetünk beszél,
s csak érintésünk súgta meg:
a tavasz belőlünk ébred.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése