Kapj el, ha tudsz

Homlokod borult egére napfényt csókolok,

friss szélként fújom el a felhősereget.

Harmat leszek tündöklő nyári reggelen,

s fűszálon táncolva incselgek veled.

Meztelen talpadat megcirógatom,

fáradt arcodon mosollyá leszek,

mint bohókás lepke, kezedre szállok

s mire eszmélnél, messzire röppenek.

Kapj el, ha tudsz, zárj tenyeredbe,

ujjaid közül nézem majd a felkelő napot,

s ha eljön az éjjel, csillagod leszek,

szívedbe mindörökre szerelmet álmodok.