Vágy

Édes légy, mint az első
bátortalan csók, melyben
visszafojtott várakozás lobog.
Reszkess a vágytól, de
ne szólj semmit, már
messziről halljam, ahogy
véred ereidben robog.
Légy, mint kitörni készülő
vulkán, csöndes, hagyd
éreznem rettentő erőd,
ne érj hozzám, de szegezz
magadhoz, mint szállni
vágyó tárgyait az anyaföld.
Minden porcikád értem égjen,
csukott szemmel is lássam
hatalmas tüzedet,
ujjad végében tudjam a lángot,
most nem elég a csöndes
elringató szeretet.
Akarj engem, mint ki öröktől akar,
forró lehelet legyen minden
ki nem mondott szavad,
s mikor szememből a vágy
könnycseppként kicsordul,
majd akkor, csak akkor
add nekem magadat.