2005. május 20., péntek

Mélyrepülés

Fekete egünk alatt mélyrepülésed
kétségbeesetten követem, vergődő
szárnyaidat mégsem éri el két kezem.
Ég és föld között, mint szédült, riadt madár
zuhansz, s én zuhanok veled töretlen,
felhők mögül vicsorog ránk a
szárnyaszegett szerelem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése