Álomittas
párnám arcomra
karcolta
az éj színes képeit.
Ráncaink
összemosódtak kicsit,
a gyűrött valóság csak lassan
simul
a reggel tiszta tükrébe.
Elfutó
álmaim még halványan
látni
vélem, s míg ereimbe
életet
pumpál az ébredés,
szobám
falába fénylő árkot vés
az
aranysárga virradat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése