Hangodért

Hangod ma úgy jött át az éteren,
mint nyugodtan áradó, lassú folyó.
Belemerítkeztem, s hagytam,
hadd járjon át hűs hullámként a jó.
Nem várt nyugalmadba kapaszkodva
hullott le rólam lelkem rozsdás lánca,
s én ernyedten, hálásan hallgattalak,
a feloldozásra várva.
Nem volt rá szükség, hangod elárult.
s én úgy szerettelek, mint ájult
nyári mező az életet adó esőt,
mint felhőt aléltan tikkadó füvek.
Ma csak ennyiért,
ma a hangodért szerettelek.