A legrövidebb

Úgy szakad a hó, mintha nem lenne holnap,
még megvillantja fogát a búcsúzó tél,
torz mosolyába a Nap is belesápadt,
sugaras, szép szíve konok felhőbe ér.
 
Felénk tart a nyitnikék hangú március,
kint és idebent is készül a kikelet.
Fehér a kert, küszködik még a február -
pedig mindig ő húzza a rövidebbet.

Téli menyegző

 
Csipke kertben csipke fák,
viruló menyasszonykák,
pártában van utca, tér,
lakodalmat ül a tél.
 
Hajnalig tartott a tánc,
szűz hópaplan, semmi ránc,
alszik a táj, hó és csönd,
földre szállt az odafönt.