Rám találtak a színek a gyászban,
pedig bánatomat úgy vigyáztam,
dédelgettem, akár a gyermeket,
hogy holtadban is szerethesselek.
pedig bánatomat úgy vigyáztam,
dédelgettem, akár a gyermeket,
hogy holtadban is szerethesselek.
Köröttem pirosak, sárgák, zöldek,
fekete szívemre ráfestenek,
s ahogy egyre nőnek a rétegek,
én csak jobban és jobban féltelek,
hogy eltűnsz egy nap a színek alatt,
és nem látom többé az arcodat,
nem leszel majd más, csupán egy fénykép,
és elveszel mindörökre végképp.
Hagyjatok, színek, éljek feketén,
alig vagyok még gyászom elején.
Enyém az árnyék, a fény tiétek.
Hagyjátok bennem a sötétséget.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése