Sáros eső nyomai az ablakon.Mégis, ahogy áttűz az őszi Nap,arcomat a sárga fénybe fordítom,ami gyöngéden szemhéjon harap. Aztán simogatja az orrom nyergét,homlokomból gyomlálja a ráncot,és felbukkan sok régi-régi emlék...Talán az sem, lehet, hogy csak álmok. Hagyom magam, mozdulatlan maradoke furcsán érzéki pillanatban.Lám, belém bolondítottam a Napot,hogy kezed hiányát elfogadjam.
Sáros eső nyomai az ablakon.
Mégis, ahogy áttűz az őszi Nap,
arcomat a sárga fénybe fordítom,
ami gyöngéden szemhéjon harap.
Aztán simogatja az orrom nyergét,
homlokomból gyomlálja a ráncot,
és felbukkan sok régi-régi emlék...
Talán az sem, lehet, hogy csak álmok.
Hagyom magam, mozdulatlan maradok
e furcsán érzéki pillanatban.
Lám, belém bolondítottam a Napot,
hogy kezed hiányát elfogadjam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése