Milyen kevés szó van a gyászra,
ami voltaképpen érthető:
akkor nem fontosak a szavak,
mikor lelked csöndes temető.
Hiszen minden, amit mondanál,
csak gyorsan hervadó liliom,
mert reméled, hogy hazatalál
a földre hullajtott szirmokon,
kit elrabolt a végtelen ég,
és magába húzott a végzet,
hogy ajtódon majd újra belép,
s egy kicsit megfedded, hogy késett.
A talpára ragadt szirmokat
összegyűjtöd a tenyeredbe,
és míg elfújod, a pillanat
csöpp békét szitál a szívedre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése