Istenhozzád
Elmegyek a
nyárral, de nem köszönök el,
hiszen itt
leszek mindig, hogyha hívnál.
Ha hozzád ér a
szél, az én karom ölel,
s fogd rá az
esőre, ha néha sírnál.
Csak
harmatcsepp leszek egy őszi reggelen,
vagy
zúzmara-rajz - hát hagyd a könnyeket!
De ha
szétszórnád őket, majd én felszedem,
amúgy sem
mások, csak emlék-gyöngyszemek.
Elmegyek a
nyárral, mert így rendeltetett,
bár a lelkem
békés, akár a nyári ég.
Már odaátról
vigyázom a szívedet,
tudni fogom
mindig, mikor kellenék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése