Évelő

Én évelő vagyok csupán,
évről évre ugyanazon cserépben.
Nincs örökzöld bonsai-ruhám,
hát tél-magamat tavaszra cserélem.

Nem visel rám gondot senki,
én mégis újravirágzom a nyárban.
Nekem elég Napra menni,
hogy didergésem szirmaimra váltsam.

S megőszülők minden őszön,
hogyha lehull az egérszürke pára,
mikor október rám köszön,
a színeimnek nincsen maradása.

Elalszom, mint por a polcon,
tavaszálmom évről évre ugyanaz,
s kis földembe kapaszkodom,
amíg a tél bánatával behavaz.