A férfikönny a bánatban
érik, és az örömtől is
megfogan olykor, s úgy szalad a
férfiarcon végig, akár költőben a
legelső verssor. Ahogy testedből
az erő illan, vertacél
férfilelked úgy lágyul el, és mint rímképlet
a soraimban, egyre inkább
összenő az enyémmel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése