Egyszer minden emlék hazatalál bennem,
mindaz, mit egy ponton túl már nem cipeltem.
Egy régi fürdőben a csempék,
elázott kiflivég a langyos tejben,
ajtóban álló, nem várt vendég,
öreg trafikos a balkonnal szemben,
nikotinsárga nejlonfüggöny,
egy törtfehér, zománcos, vén falicsap,
foncsorhiba a földig tükrön,
pár sosem múló, egyforma vasárnap,
játszótér védőháló nélkül,
egykor sajgó, elfeledett sebhelyek,
Balcsi, ami hirtelen mélyül,
én valahol, lábujjhegyen csengetek,
otthonkák egy másik lakásban,
a körfolyosón zserbóillat szökik,
egy ima, mit szépnek találtam,
és hogy mindig fáztam ősztől tavaszig,
nagy, békebeli ölelések,
szőnyegrojt-szigor és vitrin-fegyelem,
mondatok, mik szívembe égtek,
mind százszorszépkoszorú a fejemen.
Hervadásnak indult a régmúlt,
hisz nem gondoztam, akár a kertemet,
csak egy régi film, mi megfakult,
színe, hangja, frissessége elveszett.
Mégis, egyszer mindenki hazatér bennem,
mind, ki szeretett, és mind, kit én szerettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése