A boldogság nem létezik

Nem hiszek a boldogságban,
mint konstans, dermedt állapotban.
Csak a részletekben hiszek:
egy könyvben, amit átlapoztam,

a fagyisnál a döntésben,
hogy a citrom mellé mit vegyek,
a semmiség érzésében,
mikor fölém nőnek a hegyek,

egy spontán ölelés furcsa,
mégis jóleső zavarában,
a bennem levő gyermekben,
mikor csillaghullásban álltam,

egy versben, vagy csak egy sorban,
amitől eláll a szavam is,
a Nap erejében, amikor
először megérint április,

a fiammal töltött pár-órák
felejthetetlenségében,
egy könyv meglepő súlyában,
mikor először kézbe vettem,

csak a pillanatban hiszek,
a percnyi, villanásnyi jóban.
A boldogság illúzió.
Emlék, mi olykor-olykor most van.