Szélcsend

Tegnap még a tavaszban fürödve, hanyatt

heverésztem a kitárt karú ég alatt,

s míg a mohó március kedvem kereste,

önfeledtségemben rám hullott az este.

Eltelt az éjjel, s felfalta a szép időt,

bennem ősz lett, szeptember végi délelőtt,

mi rímek szélcsendjét teríti el rajtam,

s szóra bírja tollam, habár nem akartam.