A tavasz, mint egy óvatos, puha állat
lopakodott be hozzám nesztelen,
s bár itt vannak még a tél végi árnyak,
végigsétált megsápadt kertemen.
Akár vakuvillanás, szarka rebbent,
s álmos sünök dermedtek vigyázzba.
Lépcsőmre ült, majd még egyszer körbement.
A kapu nyitva maradt utána.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése