A költő szavak nélkül
csak villám sújtotta fa,
az ihlet viharának
fájón furcsa fintora.
Betűk erdejében is
tűrve a néma poklot,
bénultan áll, s nem érti:
körötte harsány lombok.
A költő szavak nélkül
kiszáradt patakmeder,
hol süket kavicsok közt
már csupán a szél seper.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése