Szombatra hozd el a tavaszt, édesapám,
hogy neved napjára kiviruljon az ég.
Még a behavazott márciust se bánnám,
ha aznap egy kicsikét veled lehetnék.
Csöndben üldögélnénk az ébredő kertben,
s a napfény játékát nézném az arcodon.
Hiábavaló már az „éltessen az Isten”,
de ha eljössz, a tavaszból tudni fogom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése