Még rajta az őszön a magzatmáz,
de felsír a szívben a bánat.
A kertkapuban a szél paroláz,
és sorra bólintja a fákat.
A hajnalba hasít egy reflektor,
átrobog a házon a reggel.
Bennem a lélek szigorú lektor,
mi átírja kedvem egy verssel.
Örök tavasz van, csak kendőt kötött
és hátára vett egy kardigánt.
Lám, ablakom előtt már oszlik a köd,
s október elfut toronyiránt.
Ahogy ezt a verset olvasom, vágyom az őszi reggel után, amely szülte őt...
VálaszTörlésMert hiába az ősz,nem szomorú, hanem életteli a vers:)