Falovacskán
érkezik a gyermek-ősz,
begaloppozza
a hajnali kertet,
a
rózsabokornál kicsit elidőz,
s
aprócska kardjával szirmokat perget.
Vágtatni
kezd, nyomában kis förgeteg,
puha
fészkén a vörösbegy megriad.
Tegnap
még nyár volt, s lám mire fölkelek,
szürke
az ég és kopott a kerti pad.
Valami
történt, tán valaki járt itt,
kaján
kacagást suhint felém a szél.
Rózsabokrom
ringatja virágait,
s
egy vásott, szertelen kölyökről mesél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése