Cselédlépcső

az udvarban balra

egy macska járta út

falán rozsdamarta

ásatag falikút

rég kiszáradt emlék

illan mint az éter

vallomások helyén

penészgomba térdel

mállik a képzelet

akár a vakolat

szaladó lépteket

les meg a gondolat

selyemsuhogás- és

illatfelhő-mámor

érzéki tévedés

rabol el a mából

s erőtlen az elme

felfogni az időt

elfogyott türelme

száz évvel ezelőtt