A sínek mentén ezernyi szemafor:
álmatag pipacsok dőlnek a töltésnek.
Egyik nyárból a másikba utazva
a röpke tavaszról időnként lekésnek.
Reggelente bágyadtan követik
megszokott lépteim a hűvös betonon,
míg fölöttük láthatatlan és néma
mozdonyok suhannak messze monoton.
Ferrari-piros ruhájukat nézve
magával ragad egy robogó szerelvény.
Két városrész közt valahol elveszek
a szirmukat vesztett pipacsok tengerén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése