Lusta vagyok, és lusta a nyugágy is
alattam.
Ma nem hadarok, szavaimat holnapra hagytam.
A naplopó Nap héderel, egy felhőn ül fölöttem,
a szél meg csak szédeleg a renyhe, lomha csöndben.
Tétlenül áll
a jelen, az idő fügét mutat,
a pulzusom félpercenként alig verhet húszat.
Lusta vagyok, és lusta e vers is a papíron,
nem írja meg magát, hát vonakodva megírom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése