Koranyári anziksz

A várost a kóma évről évre meglepi,
hirtelen zuhan rá a forró, éber álom.
Hályog lepte, tágra nyitott ablakszemei
álmatag csüggenek a nyárba fúlt világon.

Bérház-idill, szól a körfolyosó-rádió
(késik a nyugdíj, az elsőn válnak Herczegék),
itt könnyen, gyorsan nő vagy zuhan az ázsió…
Szeretők árnyasa a kapualj-menedék.

Hőhullámba veszett embertömegeket
sodor magával a nagykörúti forgalom.
A Duna szép délibáb Buda és Pest felett –
egy csók tótágast áll a rakparti balkonon.