Nélküled illan el ez az éjszaka is -
csak füst vagy a lámpa sárga fénykörében.
Az ismerős kocsmazaj ma bántón hamis,
életuntan folyik vénámban a vérem.
Várlak. Itt csak a rég megszokott alakok
bámulnak rám, mint falon a sok néma kép.
Éles kontraszttal vetül elém az arcod...
Nem vagy sehol, s én hullok, hullok szerteszét.
***
(A verset Zsidákovics Mihály "Art pub" c. képe ihlette.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése