Budapest fölött elnyúlik az október,
s acélhideg hajnalt önt szét a városon.
A horizonton vér folyik és cinóber,
ahogy a ma az éjszakából átoson.
Néptelen utakon eszmél a virradat,
egy korai busz fel-feltépi a csendet.
A reggel kifosztja a gazdag álmokat...
egy kapuban a postás hosszasan csenget.
Vad szél borzolja a hajadonfőtt tetőt,
foghíjas cserepei közt fel-felnyüszít,
majd megtorpan a sarkig tárt ajtó előtt -
a postás odabent épp gyászhírt kézbesít.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése