Dal a kék hegyről

Te ugye, látsz engem?

Ott fenn lakom a kék hegyen,

hol csak a szél a társam.

Messzi-kékben, zöld füvek közt

ott van, amit vártam.

Minden hajnal értem ébred,

harmat mossa arcomat,

kiállok egy rideg szirtre,

ha a világ hívogat.

Ne hívj, világ, jó nekem itt,

nem bánt most már senki -

ha akarsz engem mindörökre,

értem kell ám jönni.

Nem bánom, hogy szaggat a szél,

kezem égnek tárom,

s átküldöm a mosolyomat

száz és száz határon.

Mert te, ugye, látsz engem,

ahogy ott állok a kék hegyen?

S hallod a zenét, mi körbevesz?

Szeretném, hogy így legyen.

De csak bennem szól a dal,

nem hallja más senki sem,

árva vagyok, nagyon árva,

csak álmodom a kék hegyem.