Szelíd
fények égtek szemedben,
s
én beléjük feledkezetten
tűnődtem,
miféle Éden lehet
szíved
nekem termő kertjében.
S
mint régi fényképen,
kimerevítetten
él bennem
egy
édes perc, midőn
elmerültünk
kéz a kézben,
csendes
beszélgetésben,
s
észre sem vettük, mint
tűnik
el köröttünk tér s idő,
ezernyi
perc mint röppen el,
miként
lesz csöppé a végtelen -
s
ekkor, e gyöngyfényű percben
ért
el minket, s ölelt keblére
gyöngéden
a szerelem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése