2004. május 5., szerda

Estike

Rám csukódik az éj, mint
titkos, míves szelence,
csillagok tündöklése
van odabenn elrejtve.
 

A Hold sápadtan tekint
kócos felhők mögül,
kék árnyak táncolnak
egy duzzadt bokor körül.
 

Megérint a puha csend,
estike illata száll,
reszketeg szívvel, kérőn
hozzám bújik a magány.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése