Hadd legyek

Hadd legyek bódító álmod,
éjjeledben izzó , boldogító vágy,
ha csikorgó hideg tépi elgyötört tested,
hadd legyek kandallós, fűtött kis szobád.
Hadd legyek csók szomjazó szádon,
válladon könnyű, vígasztaló kéz,
mikor szétesni látod épített világod,
hadd legyek én a megmaradó rész.
Hadd legyek erős, ha gyengül a karod,
hadd legyek Nap, ha eged felhőbe fúl,
hadd legyek édes, gyógyító balzsam,
ha szívedre sötét árnyék borul.
Hadd legyek ölelő, kéklő oázis,
hadd legyek illatos fűszer neked,
ha süllyed a hajó, s reményed sincs már,
én legyek az, aki úszik veled.

Tél a városban

Súlyos kéményeken
sötét korom pöfékel,
templom kapujában
a csendes hó letérdel.

Hószín paplanok közt
rejtez a Nap reszketőn,
frissen hullott varázs
aluszik a háztetőn.

Fekete gallyak közt
megül a puha fehér,
szürke, téli égbolt
a házakkal összeér.

Törékenyen

A napok úgy állnak össze bennem,
mint hőmérőben a higanyrészecskék.
Egy apró zökkenés is elég lelkemben,
s szertegurul a cseppfolyós szürkeség.

Törékeny nyugalmamat láz szítja,
csak egy roppanás, és oda a jelen.
Halántékom ezer gondolat szorítja,
s lassan részeire esik a szívem.