Megvirrad

Sose lesz könnyebb,
engedd a könnyed,
szaladjon,
 
ha összetörtek,
engedd a szíved,
szakadjon.
 
A hiány átjár,
rosszabb a vártnál,
végtelen,
 
hiába szállnál,
minden oly sivár,
fénytelen.
 
Hallgasd a csöndet,
hogy csörömpölnek
sóhajok,
 
sokan körötted,
mégis gyötörnek
tegnapok.
 
Emléke fölött,
holló körözött,
s kibírtad,
 
sírd el a jövőt,
az el nem jövőt,
s megvirrad.

Porcelánlakodalom

Egy húszéves rózsacsokor,

se illata, se színe már,

e nap emlékedhez sodor:

kis esküvő, pezsgőspohár.

 

Két húszéves, fényes igen,

körben család és barátok,

csöpp ötévesünk édesen

és szájtátva nézett ránk ott.

 

Húsz év - mondd, hová lett vajon?

S hogy ünneplek most nélküled?

Húszéves csokor a polcomon,

megfakult emlék-szédület.

 

Rád gondolok -  s az életre.

Arra mondtunk igent aznap.

Az a nap mára dérlepte,

s tort ülnek rajta a varjak.

 

Bár te angyalokkal játszol,

s halott rózsáim feketék,

a szívem húsz évet gyászol,

én ma is igent mondanék.