66.

Ha ma koccintasz valakivel odafönt,
tudd, hogy ki szeretett, ma könnyek közt köszönt,
tudd, hogy emléked nem halványul, nem kopik,
hogy van szerelem síron túl, az örökig.

Pótlójárat

 

Mint egy egyszerű pótlójárat,
olyanná lett mára az életem.
Permanensen fel- és leszállok
hét közben és persze hétvégeken.
 
A menetrendet most én írom,
nem ügyelek holmi csúcsidőre.
Ott áll meg, ahol én akarom.
s magam vagyok magam ellenőre.
 
De a hiányt mégse tölti be,
mintha folyton üres buszon ülnék.
A Holnapra vett bérletemet
újra s újra széttépi egy emlék.