Úgy rohannak fölöttem a hetek, hónapok,
hogy elhitetik velem is, hogy jól vagyok,
és nem érzem, hogy sírnom kéne egész nap,
hisz a mindennapok nélküled is szaladnak.
A sűrű nappalokra rövid éjek jönnek,
zajban érzem jól magam, nem bírom a csöndet,
már januárban félig telt a naptáram,
mert arra van az életem, hogy használjam.
De persze csak átverem a szegény szívemet,
nélküled a szép élmények csupán díszletek,
s köztük ezerrel pörgök egy forgószínpadon,
hogy elszédüljön bennem minden fájdalom.
